română          english            français            deutsch            español

 

A Falkenhayn Torony története

 

mon3 

A tornyot 1882-ben építtette az Erdélyi Kárpátegyesület (Siebenbur-ghischer Karpatenverein). Az egyesület az Első Világháború kitöréséig kirándulóhelynek használta. A háborús készültségekkel egyetemben a torony fontos stratégiai szerepet kapott, mivel az osztrák–magyar hadsereg foglalta el.

        

Az Első Világháború idején a toronynak fontos katonai stratégiai szerepe volt, mert biztosította Nagyszeben város felügyeletét, az utóbbi erőfölényben lévén.

Az 1916-os nagyszebeni csata idején a tornyot egyrészt a román hadsereg másrészt a német és osztrák-magyar hadsereg használta. Szeptember első felétől kezdve megváltozott e stratégiai objektívum felügyelete.

         Szeptember 2/15 - 3/16 éjszakáján fontos csaták dúltak a Gusterica-Cornățel-Cașolț szektorban, amely a 42-ik román gyalogsági ezred felügyelete alatt volt.

         Egy heves tűzérségi bombázás után, fényszórók segítségével a német hadseregnek sikerült ideiglenesen meghódítania a Bucata dombot amely Casolțot uralta. A 42. ezred bajonettes ellentámadása után a támadókat Roșia faluig verték vissza. A veszteségek mindkét részről jelentősek voltak: elesett 2 tiszt és 72 katona a 42. ezredből, a német hadsereg pedig 5 tisztet és 150 katonát vesztett el.

         A 48. ezred gyalogsága átveszi egy részét a 42. ezred által védett szektornak és folytatja a harcot. A román csapatok támadása szeptember 9 hajnalán erőteljes volt, minek folyamán a 48. gyalogsági ezredből amelyben 68 tiszt és 3600 katona volt, az esti sorakozón csak 15 csatára képes tisztje és kb. 800 katonája maradt. A többi 2853 katona és tiszt életét áldozván az előző pár napon elfoglalt poziciók vedelméért.

         1922 szeptember 9-e estéjén, a román csapatok elfoglalták Sellemberg, Bungard, Cașolț, Roșia, Gusterica, Nucet, Cornățel falvakat, eképpen növelve az ellenőrzött zónát Nagyszeben körül, a Hortobágy völgy és az Olt közti magasságokra téve azt, az út - és a Nagyszeben és Segesvár közti keskeny vasút mentére. A gustericai domb feletti kontroll megmarad a nagyszebeni csata kezdetéig.

         1926 szeptember 13 reggelén befejeződtek a Falkenhayn által vezényelt hadereg ofenziváihoz szükséges előkészületek. Egy komoly tűzérségi felkeszültség után, a 39. német hadtest elkezdte az offenzivát a román hadsereg ellen a teljes szektoron.

         A Nagyszeben környékét uraló gustericai domb hadállását, a Thyll osztrák- magyar csapatai támadták meg, amelyeket a hessai német hadsereg 76-os hadosztálya támogatott. A hadállást bajonettel védte meg a 42. Gyalogsági zászlóalj, amely utólag kénytelen volt visszavonulni. A nagyszebeni csata első napjának végén a gustericai dombot a Falkenhayn generális által vezetett hadsereg hódította meg. Ettől a perctől kezdve az Első Világháború végéig, a Gustericai dombon levő torony a német és osztrák magyar hadsereg ellenőrzése alá kerül.

A Nagy Háború befejezte után, az 1918-ban Nagyszebenben létesült Auguste Schnell által alapított Háborús Sírokat Gondozó Erdelyi Szász Tarsaság, megszervezte a torony lábánál, az 1916 ban a Nagyszebeni csatában katonai szolgálatban elesett hősők temetőjét. Az 1919-1920 ban létesitett temetőt a Szász Társaság gondozta 1942-1943-ig.

 mon2